1111111111111
2222222222222
OK
Mezőnagymihály címere
MEZŐNAGYMIHÁLY
MEZŐNAGYMIHÁLY

Történelmünk, falunk története, a családok története összefüggő ismert és ismeretlen voltában lezajlott történetekből határozódik meg. Közös múltunk jobb megismerése végett, közlésre, rendelkezésre adom édesanyám /Jóczik Jolán/ családja által megőrzött közel háromszáz éve élt atyámfia által küldött történelmi értékű útleírás másolatát.

Bogárdi Ferenc
Eredetije: M.T. Akadémia. Oklevelek. 1725. IV. 2.
Másolata: M.T. Akadémia. M. Irod. Levelezés 4.1.4.sz.
Tudományos Gyüjtemény 1821. X. kötet
Az akadémiai írott példányokat a nyomtatással s a szépírásos másolattal egybevetette s helyesnek találta: Pataki János Bpest 1961. jún. 28.


1725. Ápr. 2.
Turkolyi Sámuelnek Astrakánból irt Tudósítása.

Szikszai Biró Uramnak, és az egész Tanátsnak, Szüts István, Gyüre Janko, Szarka Janko, Pap István, Kereskényi István és Pál, Csáji Gyurka és Sigmond, Tajnai János, Bagi István, Tiszt. Prédikátor és Mester Uraiméknak jó egésséget Kivánok: élljenemek ő kegyelmek sokáig, én is élek kegyelmeteknek szerelmes édes barátim, Atyámfiai, Szomszédim, Rokonim Istennek áldását kivánom utolsó tsepp véremig.

Szerelmes Édes Atyámfiai! Istentől szerentsés, jó egésséges hosszu életet kivánok Kegyelmeteknek! El-unván a heverést 1716-ik Esztendőben, indultam Szerentsém keresésére Moldván által Kozák Országban, és a mint a régi Magyar Históriáink tartyák az Scythiai birodalomban, és azon Esztendőben teleltem egy Kozák Urnál Myrhorod nevü Városban, ki is igen nagy gazdagságu Ember /mivel vagyon 600 Fejős Tehene, 1400 Juha, 1700 kantza lova, 145 Paripája, és egyéb megmondhatatlan gazdagsága/ ezen nagy Gazdagságu Ember kegyelmességéből mentem a Balticum Tenger mellé 300. mérföldnyire Péterburg nevü Városban, a holott is találtam a Felséges Muszkaczárt, és én ezen Felséges Ur parantsolattyából kezdettem a Muszka nyelvnek tanulásához, mellyet meg is tanultam ugy annyira, hogy irni és beszéllni jól tudok, és ezt a nyelvet megtanulván lettem Fő Hadi-tiszt, most is azon Tisztben fungálok, fizetésem 754. Magyar Forintom, 8. paripám-Szénám s abrakom, két Szolgámra fizetésem, és ezen Peterburg nevü várostól, komenderoztattam hajokon a volga vizén tul 100. mérföldnyire esik az Caspium Tengerre, mely Tengeren is a rettenetes szélvészek miatt kéttzer szenvedtem Gálya törést: de Isten engem életben megtartott, mert Gályának deszkáira kapván a Tengernek habjai a szárazra kivetettenek, mostan pedig Felséges Ur hadaival lakom Persiában Szulyák nevü Városban, a honnét az Ararát hegye is mellyen a Noé bárkája megakadott, láttzik a mely Magyar Országtól esik 7. avagy 800. mérföldnyire. Táplál engem a reménység, hogy még ilyen messze földről is megfogom látni el hagyott Édes Hazámat Nemzetemet. Ezen Farkas Máté Hiripi ember 40 Esztendeig volt a Kubáni Tatár rabságban, onnét pedig esett rabul a Kutyafejü, avagy Kalmuk Tatárok kezében, a holott is azon Kutyafejü Tatárok Chámjának /kinek neve Juha/ raboskodott. Onnét Isten gondviseléséből megszabadult, és szökött egy Városban Asiának Astrakán nevü Várossában. Én pedig Ősszel ki szálván a Tengeri Gályáról mentem azon Városban, és Véletlenül reá találtam és megörültem, hogy ily idegen Országon az Isten énnékem engedett Magyart látnom, a holott Magyar Országnak még hire is ritkán hallatik, és én ezen szegény embert vittem Quartélyomra, a holott tápláltam és tartottam, s mellettem lévő Strázsa Vitézimnek is megparantsoltam, hogy senki őtet bosszusággal né illesse: mikoron pedig Tavasszal a Tengerre hadakozni mentem, őtet el botsátottam, és el kisértettem mellette lévő rabtársaival együtt 500. mérföldnyire, és adtam néki utra való elegendő költséget, ki énnékem erőssen megesküdt, és önnön magát megátkozta, hogy ezen Levelemet Nemzetemnek Szikszó Várossában megadja, én is ötet megátkoztam, hogy az Isten ötet öllye meg hirtelen való halállal, ha ezen Levelemet Nemzettségemnek meg nem adja. Azért aki ezen Levelemet fogja látni, és olvasni, mondja meg, hogy hitiről emlékezzék meg, és a szerént fogadását telyesittse bé.

Kegyelmeteknek pedig /ha unalmas nem lennék/ ezen Országnak dolgairól és szokásairól mulatsságnak okáért egy keveset irok. Mivel a Historicusok ugy irják, hogy a magyarok avagy Hunnusok Scythiából jöttenek Európába és ezen Országban tudakoztam azoknak lakásokról, és én azon Magyaroknak lakásokra reá is akadtam, kiknek lakások volt a Volga vize mellett, igen fövenyes, és erdőtlen helyen, mindazáltal szép házakban laktanak mivel ma is kályha darabok olyanok találtatnak, mint nálunk az ujj keresztyén Korsok, Téglák pedig igen szélesek és szépek,melyből megesmérhetni, hogy szép házakban laktanak. A Magyarok Királya pedig lakott Kuma nevü folyó víz mellett, melynek Palotái jollehet rongyosok, de ma is fent állanak, és azon helyen még ma is Pogány nyelven hivják Magyarnak. Magyar nyelven pedig sehol sem beszélnek, se Magyar Faluk nintsenek: a mint pedig a Magyar Calendarion, irja hogy Anno 445 a Magyarok vissza tértek Scythiában, azok be telyesedtenek a Chrimi Tatárok között,most is Chrimben a Tatár Chám protectiojok alatt vagynak, hét Faluk, melyben Magyarul beszélnek, és azon Falukban voltam is. Olyan Ország pedig a hol Magyarul beszélnének több nintsen a mi Magyar Országunkon kívül. Ebben az Országban sok bálvány imádó Nemzetek vagynak, Csuház és Modva nevü Nemzetek, a kik imádság helyében Kantza lovakat és Juhokat ölnek meg az Istennek, mellyeknek husokat magok eszik meg, a bőrét pedig Istennek adják, és azt Füzfára felfeszitik, Némellyek pedi a Nyúl bőrt meg töltik Szénával, és attol mint Istentől szép időt kérnek, hogyha pedig esső talál lenni, erőssen megkor batsolják és tüzre teszik. Az holt testeket némellyek meg égetik, némellyek vizbe vetik, kik mitsoda planeta alatt születnek. Az itt való Indusok Templomokban pedig Ördög képeket imádnak, és azt mondják, az Ördögnek a ki ellenségünk kell imádkoznunk, az Istennek pedig mivel kegyelmes nem kell. Az holttestekkel is igy bánnak, hogy azokat meg égetik, és Szóró lapáttal annak hamvát széllyel szürják. A mely Asszony pedig özvegységre marad, a többé Férjhez nem mehet, hanem nagy rakás fát rakat, s annak tetejében fel üll, és a fát-körülötte olajjal éa zsirral megöntözi, és magát elevenen megégeti. Ezek a Tehénnek is imádkoznak azért, hogy ő Tejet és vajat ád, a hugyát pedig nagy betsületben tartyák: némellyek a döglött hust inkább megeszik, mint a friss hust, mivel azt tartyák, hogy jobb a kit az Isten öl, mint sem a kit az emberek. Némellyeknek pedig sem Papjok, sem Templomok, sem irások nintsenek.

A Scythyai birodalomban sokféle Tatárok vagynak, a kik másféle Nemzeteknek nagy ellenségei u.m. Cserviszi, Csuvaszi, Harakalpagi, Mordvai, Barkilczi, Kalmuki, Kabanszki, Trukmantzki, Kivintzki, Karagantzki, Andraviczi, Csekfantzki, Kimczki, Cserkétzi, Bugharczi, Glanczi, Smaburuntzki Tatárok, a Crimi, Butsaki, és Nogai Tatárokon kivül. Az ugharczi Pogány Tatárok ugrosnak, vagy ugrándoznak, és ilyen szókat szolnak. Csakszej-Bakszej, és való mikor ugrik mindenkor homlokba vágja magát éles késsel. Én rajtok igen tsudálkoztam, és azt gondoltam, hogy mind meghalnak a rettenetes sebek miatta, de megkenvén azután magokat, harmadnapra semmi gondjok nem volt. Anno 1720. Voltam egy Muszka nevü Városban, a melyben sok ritkaságot observáltam, mert ugyan is annak a Városnak kerületi vólt 15 mérföld. Temploma vagyon 1600, harang 9600, egy nagy kiváltképpen való harangnak a kerületi /mellyet mértem/ 89. arasz. Ebben a Városban láttam iszonyu ordito Oroszlánokat, és tsudálkozásra méltó nagy Elefántokat, melynek az hátán ültenek 30. fegyverfogható emberek, és kettőnek a hátán 60 az az hatvan, mind eleségekkel, mind hadi készületekkel egyben.

Én többet is irnék, de ezen órában jöve hozzám a Gályás Mester, és ezt mondotta hogy Napkelet felől igen jó Szél támadott, és az Gálya Vitorláját fel akarja emelni, mert Isten segittségéből szándékozunk indulni a Persák ellen nap nyugottra, ezért ezen Levelemet hirtelen bé is petsétlem, ajánlván magamat az Isten gondviselésének és a szerentsés Szeleknek, mivel a Tengeren való hadakozásnak társa a Szél és a rettegés mert a rettenetes habok egyik a másikra ugy ómlanak, mint a nagy hegyek: bizony az Istennek ezért hálát adok, hogy olyan bátor vagyok a Tengeren, mint Szötskő a kantza ló hátán. Maradok kegyelmeteknek Atyámfia Turkolyi Sámuel, Irán Astrakánban a Caspium Tengere mellett 2-a Apr. Anno 1725.
Ezen régi levelet Tek. Virágh Pál, Szabad Kun Sz. Miklós Várossa Fő Birája közlötte.