1111111111111
2222222222222
OK
Mezőnagymihály címere
MEZŐNAGYMIHÁLY
MEZŐNAGYMIHÁLY

A Gárdonyi Társaság megalakulása Községünkben

A Matyóföld 2005-2006. évi irodalmi és néprajzi évkönyvében Répánszki Zoltán -kedves kollégám- „Képek a Mezőkövesd környékén élt neves oktatási szakemberek életéből” című írásában olvashatunk Gárdonyi Gézáról is - „a tanítók tanítójáról”. Az írásban a szerző a nagy íróval kapcsolatban azt írta többek között: „1923-ban ismét megjelent Gárdonyi Géza szellemisége Mezőnagymihályon”. Hogyan került szóba Mezőnagymihály? Ennek jártam utána. Röviden szeretném ismertetni, hogy mit írtak a korabeli újságok e nagy esemény kapcsán. Ehhez felhasználtam a Mezőkövesd és Vidéke című független politikai hetilap 1923 augusztusában megjelent írásait, továbbá az Egri Néplapban, 1923-ban közölt cikkeket, melyek az író szellemiségének továbbviteléről szóltak. Mezőnagymihályon 1923. augusztus 6-án irodalmi - és művészestélyt rendeztek. Az estély iránt megyeszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg. A művészestélyt a Gárdonyi Irodalmi bizottság rendezte, ez nyitotta meg a sorozatát azoknak az irodalmi és művészestélyeknek, melyeket a jobbára neves írókból, tanárokból és tanítókból álló Gárdonyi Irodalmi Bizottság a kisebb községekben rendezett meg a falvak intelligenciája számára. Az estély védnökei voltak: Botlik József nemzetgyűlési képviselő, Kiszely István földbirtokos, Nehéz János tanfelügyelő, Piacsek Sándor földbirtokos, Zombori Zoltán főszolgabíró. A rendezőség tagjai a következők voltak: Batta Joachim, Benőcs József, Dobos Sándor, Gotthard László, Gyulaffy József, B. Kovács János, Kuchar Gyula, Nagy Zoltán, Navora Kálmán, Sándor Gyula, Tusay Dénes, Újlaky Dezső, és Vicinczei István. Az estély a mezőnagymihályi községháza nagytermében zajlott le. Belépődíj személyenként 1 500 korona, családjegy (3 személyre) 4 000 korona volt. Felülfizetéseket köszönettel elfogadtak. A vendégek elszállásolásáról és a mezőkeresztesi állomástól Mezőnagymihályra és a visszaszállításról, díjtalan kocsikról gondoskodás történt. A nagysikerű estélyre Mezőkövesdről is sokan eljöttek. A tanítógyűlésen a mezőcsáti járás tanítói is szép számban megjelentek. Ott volt Nehéz János királyi tanfelügyelő, Borsod vármegye Általános Tanító Egyesület elnöke, Keresztes Vencel, az Országos Szövetség titkára, Simon Lajos és pénztárosa Csányi József. A helyi iskola és a presbitérium képviseletében Szabó József református lelkész, a katolikus és református egyházközségek gondnokai, a község képviseletében Kiss Lajos bíró, és Lukács József törvénybíró. Dobos Sándor, Petrovits József és Navora Kálmán nívós előadásai után a gyűlés díszgyűléssé alakult át. A küldöttség meghívta Fogarassy Jenő nyugalmazott tanítót, a kör volt elnökét, hogy 50 éves tanítói jubileuma alkalmával ünnepelje. A bensőséges ünnepeltetésben részt vett, Ároktő község küldöttsége és a jelen levő tanítók. (Ekkor még erre is figyeltek!)

Az estély műsora a következő volt: Hiszekegy. Énekelte: a Miskolczi Dalárda Elnöki megnyitó. Tartotta: Simon Lajos Költemények. Írta és előadta: Havas István Dalok. Éneklte a Miskolczi Dalárda Egri csillagok. Írta: Jászai Horváth Elemér, szavalta: Móra László Dalok. Írta és énekelte: Jámbor Lajos dalköltő Költemények. Írta és felolvasta: Móra István Dalok. Énekelte: Kis Károly operaénekes Novella. Írta és felolvasta: Poharnik Jenő Dalok: Énekelte a Miskolczi Dalárda. Zárszó. Tartotta: Simon Lajos. Himnusz: Énekelte: a Miskolczi Dalárda.

A Gárdonyi Bizottság ezen a gyűlésen alakult át Gárdonyi Társasággá. Úgy határoztak, hogy szeptember hónapban Miskolcon fognak kultúrdélutánt tartani. Az estélyen a környék intelligenciájának nagy része jelen volt. A mintegy kétszáz, kizárólag intelligens hallgatóság, meleg szeretettel fogadta és méltányolta a felolvasó írókat éppen úgy, mint a Miskolczi Dalárda gyönyörű énekszámait. A hallgatóságnak sokáig emlékében maradtak Havas István, a Petőfi Társaság tagjának és Móra István, a Gárdonyi Bizottság tisztelt elnökének kedves költeményei, továbbá Pohárnik (Pozsonyi) Jenő irredenta szellemű novellája. Simon Lajos tanár, a Gárdonyi bizottság elnöke a tanítóság megbecsüléséről szólt a hallgatósághoz. Az előadók jóleső érzéssel tapasztalták, hogy a falu intelligenciája megértéssel és szeretettel fogadta és támogatta őket újszerű, de nehéz kultúrmunkájukban.

A gyűlés után 60 terítékes bankett volt. A mezőnagymihályi kultúrest után tánc volt reggelig. Ami a dolog anyagi részét illeti elsősorban köszönet és dicséret illette azokat akik anyagi áldozattal siettek a sikert biztosítani. Piacsek Sándor, helybeli földbirtokos egy mázsa búzát és 30 kg burgonyát, Kiszely István 1 mázsa búzát, Farkas Olivér 50 kg búzát, és Botlik József nemzetgyűlési képviselő 50 000 koronát adományoztak a bankett és művészestély céljaira. Felülfizettek a következők: Zombori Zoltán főszolgabíró 10 000 koronát, Kudász Géza 6 000 koronát, Bory Rudolfné 4 000 koronát, Koncz Lajos, Tokaji Nagy Kálmán, Nagy Zoltán 2 000 - 2 000 koronát, Hutter Vilmos 2 500 koronát, Nagy Sándor, Gaál Géza, Gaál József 1 500 - 1 500 koronát, Gecse Albert, Csumnek Norbert, Lőrincz György, Fogarassy Gyula, Barna Gyula _mezőnagymihályi malomtulajdonos- 1 000 - 1 000 koronát, Acél Ferenc, Szovák Péter, Birinyi István, Bartha Lajos, Vicinczei István, Ragályi Dezső, Navora Kálmán, Halmos Sándor, Fogarassy Jenő, Losonczi Gyula, Dr Mohás Géza, Siska Miklós, Drévész Norbert, Tusay Dénes, Szabó József - mezőnagymihályi református lelkész, 40 évig szolgált a faluban- és Petrovics István 500 - 500 koronát. A rendezőség a felülfizetők hozzájárulását hálás köszönettel fogadta. A kultúrest tiszta jövedelme 121 750 korona volt, melynek a fele a csáti járásköré, fele a Gárdonyi Társaságé lett.

Hogyan folytatta tovább a Gárdonyi Társaság tevékenységét? (Mielőtt erről röviden szólnék szeretnék elmondani néhány gondolatot arról, hol ringott Gárdonyi bölcsője.) Sokan még ma sem tudják, hogy Gárdonyinak melyik volt az igazi szülőföldje. Többen Heves vármegye metropoliszát, Egert vélik annak, mivel a nagy író egy negyed századon át lakott Egerben. Mások ellenben a Borsod megyei Sály nagyközséget mondják szülőhazájának, ahol Gárdonyi csak népiskoláit járta. Sályt a Gárdonyi nevének felvételével is vonatkozásba hozzák azzal, hogy Bükkalja mentén a Hegyközön, Harsány mellett - Sály községtől egy hegyi úton át - van egy kiránduló hely: Gárdonyi erdő. Eger és Sály, bár összefüggésben vannak anyaföldjével, de a nagy írónak más a szülőfaluja. Igazi anyaföldje a dunántúli puszta: Agárd. Zieglerék három évig laktak az agárdi pusztán. Később a dunántúli anyai rögnek is búcsút mondtak, Borsodba vándoroltak. Mikor pedig Sályban telepedtek meg, Ziegler azt parancsolta hét éves Géza fiának, hogy a szülőfalujába keresztapjának írja meg hogy Budapesttől Mezőkeresztesig mit látott a vonaton. A Sályban töltött gyermekkorának évei voltak a legkedvesebbek az író számára. A Borsod megyei Sály nagyközség -ekkor még ennek számított, melyet Gárdonyi „Az én falum”-nak nevezett, s ahonnan - többek között A bor című színdarabjának anyagát vette- 1923. szeptember 23-án emléktáblát avatott. A táblát Gárdonyi egykori iskolatársai Krokos Lajos és Ködmön János birtokosok állították.

A Borsod megyei Tanítók Egyesülete is rendezett Gárdonyi estélyt. Ezt Miskolcon tartották - az irodalommal és művészettel foglalkozó tagjainak közreműködésével. A Gárdonyi Társaság 1923. szeptember 16-án megkezdte működését. Az első nyilvános gyűlést, melyet az alapszabályok szerint Gárdonyi emlékének szenteltek -Egerben tartották. Az ünnepi beszédet a társaság egyik országos tagja tartotta.

Az elnökség tagjai voltak: Werner Adolf dr, Breznay Imre, Molnár Kálmán dr, Torday Ányos dr főtitkár. A Gárdonyi Társaságban a pároló tagsági díj 2 000 korona volt.

A társaság október hónapban több alkalommal ülésezett, Werner Adolf elnökletével. Tagválasztásokra is sor került. Tagul ajánlották: Barabás György, sárvári nyugalmazott igazgató-tanítót, a nagy író egykori főnökét, Bilkey Ferenc, székesfehérvári plébánost, a Fejér megyei Napló szerkesztőjét, Anka Jánost, a Nép című folyóirat szerkesztőjét. Írói munkásságuk mellett mind hárman igen nagy szolgáltatott tettek Gárdonyi Géza kultuszának. A negyedik ajánlott Lándor Tivadar, a Heves megyei származású ismert nevű író. Torday Ányos doktor főtitkár jelentette, hogy az alakuló ülés óta 10 tiszteletbeli tagot választottak. A társaság tagjainak száma 40 fő, ebből 23 egri, 17 vidéki. A tagok közül 25-en vállalkoztak felolvasó ülésekre. Az alapító tagsági díj 200 000 korona volt.

A Gárdonyi Társaság programja rendkívül gazdag volt. Havonta tartottak ülést. November hónapot Madách Imrének szentelték, születésének 100. évfordulója alkalmából. A társaság minden november 3-án kiment Gárdonyi sírjához, hol rövid megemlékező beszédet mondtak, koszorúztak. Közreműködött az egri dalkör, és az egri polgári dalkör. A januári társasági összejövetelnek Gyöngyös, a márciusinak pedig Tiszafüred adott otthont, melyen felolvasó üléseket tartottak. Fiatal irodalmi társaságunk, mely a Gárdonyi kultusz ápolására alakult nagy érdeklődés mellett működött. Erről Werner Adolf doktor címzetes tankerületi főigazgató a Gárdonyi Társaság elnöke számolt be arról az érdeklődésről, amely a Gárdonyi Társaság megalakulását követte. A Gárdonyi Társaság azért alakult meg, hogy ápolja atyamesterének, Gárdonyi Gézának kultuszát. A keblekben régóta ott élt a vágy, hogy az irodalommal foglalkozó egriek és környékbeliek egy táborba tömörüljenek. Ezeket tömöríteni, munkásságukat fokozni is célja volt a Gárdonyi Társaságnak nemcsak megye, de országszerte is .

A fiatalos hévvel, de emellett a legférfiasabb komolysággal megkezdett munkához a legszebb reményeket fűzték. Eger és Heves vármegye közönsége bizonyára legteljesebb jóakarattal, szűkebb hazájának meleg szeretetével támogatta a szellem és a toll, az élő szó és tett becsületes magyar munkáját. Nagy örömünkre szolgál, hogy a társaság létrejöttét pátriánkban, Mezőnagymihály községben határozták el.


Tóth Béla nyug. isk. ig.