OK
Mezőnagymihály címere
MEZŐNAGYMIHÁLY
MEZŐNAGYMIHÁLY

MEZŐNAGYMIHÁLY KÖZSÉG ÉS A MEZŐNAGYMIHÁLYI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1953. ÉVIG TERJEDŐ TÖRTÉNETE.

Dr. Borovszky Samu: „Borsod vármegye története /I. kötet/”
és a mezőnagymihályi református egyház anyakönyvei,jegyzőkönyvei, valamint meglevő okmányai alapján összeállította
Szabó József
nyugalmazott ref. Lelkipásztor. 1959.


- forrás: Wikipédia -
Amikor Mezőnagymihály községnek, s a mezőnagymihályi egyháznak történetét írom, nem saját kutatásnak, eddig nem ismert, általam feltárt adatoknak eredményét vetem papírra, csupán a már meglevő, nyilvánossá lett történelmi munkából szedegetem ki azokat az adatokat, amelyek e falura vonatkoznak. Prédikátor elődeim feljegyzéseit állítom össze, amelyek a mezőnagymihályi református egyház eseményeit tüntetik fel. Az érdem a történettudósé, és a feljegyző Prédikátoroké! Én csak összefűzöm az imitt-amott található adatokat, hogy a folyamatosság meglegyen. Sajnos, Borovszky történettudós csak első kötetét készíthette el Borsod vármegye történetének. Meghalt mielőtt a tervezett munkát befejezhette volna. Így csak az 1712. évig terjedő idő adatait használhattam fel a politikai községre vonatkozólag. Szerencse, hogy a református egyházra tartozó anyakönyvi bejegyzések, jegyzőkönyvek, okmányok 1730. évtől kezdődnek, s így az időrendi folyamatosság a kettő között megvan. És még egyet kell megemlítenem: Csak adatokat felsoroló krónikás vagyok a múltra nézve is. Mennyivel inkább kell annak lennem azokra az időkre nézve, melyekben már én vagyok a lelkipásztor-hiszen senk, sem lehet a maga idejének elfogulatlan, tárgyilagos elbírálója. Ez a jövő kötelessége, és munkája!

A honfoglalás után azon a darab földön, mely Borsod vármegye nevet visel, három nemzetség osztozott: a Miskóc, a Bél nemzetség, és az Őrösur nemzetség. A Miskóc nemzetség, az itt talált s meghódolt szláv nép közé tartozó őslakó, mely a meghódolás után magyarrá lett. Nevét a megye székvárosa, Miskolc máig megtartotta. A Bél nemzetség, a magyarokkal együtt jövő, s szintén magyarrá vált kun nép közé tartozott, s nevét a megyének két helysége - Bélapátfalva, Mónosbél - ma is őrzi. Az Örös nemzetség, Béla király névtelen jegyzője szerint is, a honfoglalók közé tartozó kun vezérek egyikének, Ócsádnak leszármazói. Ócsádnak fia volt Örösur. Hogy a legelőkelőbbek közé tartozott, mutatja a nevéhez elválaszthatatlanul hozzáfűzött úr szó. A Sajó mellett foglalt földet magának, Kácson várat építtetett. Nevét Sajóörös hirdeti ma is. Ennek a nemzetségnek birtokai voltak: Kács, Daróc, Leányfalva, Váralja, Geszt, Oszlár, Dorogma, Bikk, Sály, Nagymihály, Fejéregyháza. Az Örösur nemzetség egyik ága a Daróczi Tibót család, mely a tatárjárás idejében tűnik fel. Ez a család Hunyadi János kormányzótól 1447-ben régi családi birtokaiba beerősítő levelet kér. A birtok a következő falvakban van: Sály egészen, Nagymihály, Bikk, Oszlár, Leányfalva, Geszt másik fele volt birtokuk és Kismihály egészen. Tehát volt Kismihály is! Hogy a mai Mezőnagymihályhoz tartozik ismeretlen fundamentuma, az bizonyos hiszen a Mezőnagymihály, Szentisván, Valk, Dorogma, Ároktő, Mezőcsát, Gelej faluk által bezárt, csaknem kör alakú pusztán, hajdan még négy falu állott: Fehéregyháza, Pély, Montaj, Kismihály. A fejéregyházi puszta, pélyi puszta s montajtanya őrzik ma is nevüket, csak Kismihály tűnt el nyomtalanul. E faluk, a török dúlás s a kuruc háborúkban semmisültek meg.

1541. évben Buda török kézre kerül. A budai basa többször felszólítja Miskolc városát adófizetésre. Miskolc reá sem hederít. A basa két évig türelemmel vár. 1544-ben aztán 8000 harcossal büntetésre indul. Kirabolja, felégeti nemcsak Miskolcot, de vele együtt 45 falut- közöttük Nagymihályt! Ki sem heveri a falu ezt a pusztulást, s tíz év múlva- 1554-ben – újra felkeresi a veszedelem. Fülek várát elfoglalja a török, s a basa felszólítja a borsod megyei falukat-adófizetésre! Mit csináljanak? Hiszen már 10 év óta fizetik az adót a budai basának. Az egyet is alig bírják, s most a másik is követeli! Vonakodnak, húzódoznak a faluk. A füleki basa nem sokat teketóriázik, rajtuk üt, kirabol, feléget 51 falut- közöttük Nagymihályt is, most már másodszor!

A törökkel folytatott harcokban sok jó magyar vitéz esett el, vagy jutott török fogságba. A rabságból való kiszabadulás, váltságdíj befizetése útján történhetett meg. 1582 évben Nagymihály földesura / Daróczi Tibót Zsigmond / Nagymihály, Pély falukban, s a fejéregyháza pusztán levő birtokrészét zálogosítja el 600 forintért, hogy magát a rabságból kiválthassa. Nagy összeg ez, hiszen azonos időben a főszolgabíró egész esztendei fizetése 12 frt. volt! Különösebben az érdekel e feljegyzésben, hogy Pély falu még megvan, de Fejéregyháza már csak, mint - puszta - szerepel.

És jön az 1596-ik esztendő, fekete szemfedőjével egész Délborsodra egyformán! Ez év október 26-án zajlott le, az a történelmileg is oly nagy fontosságú mezőkeresztesi csata, melyben először a magyar királyi és erdélyi fejedelmi egyesült keresztyén sereg győz a török felett, hogy aztán a zsákmányolásban elmerült keresztyén seregre, a magát hirtelen összeszedő török visszaforduljon, s a győzelmet magához ragadva, felette végleges diadalt arasson!

Délborsod teljesen elpusztult! 38 falut tesz földdel egyenlővé a győztes török. A Mezőkeresztessel szomszédos Nagymihály első kézből kapja a pusztítást: Pély, Montaj véglegesen eltűnnek. Halotti csend lett az ónodi járásban – beszűntették 1616-ig!

Nagymihály nevével csak 20-25 év múlva találkozunk, valószínű ez idő alatt nem lakta senki sem. 1620 táján ez van írva róla: „Nagy-Mihályt mi egynehányan kik lakjuk, szállottuk meg az felséges Bethlen Gábriel erdélyi fejedelem első kijövetelekor…..”

A nikolsburgi békekötés után kicsit csendesebb napok következtek. Borsod vm. Bethlen tulajdona lett, s a törökkel szövetségben állott. Az elpusztult faluk kezdtek épülni, népesedni. Nevezetes, hogy Bethlen Gábor fejedelem öccsének Istvánnak – a későbbi erdélyi kormányzónak – adományozza Csáth, Nagy-Mihály és Tarján falukat.

A török ereje gyengül, noha rabolni, pusztítani még mindig jól tud. Segítségére jön, hogy a régi ütem megmaradjon, a német zsoldos katonaság. Jön a vallásüldözés. A magyar bujdosó lesz a maga hazájában. Amit meghagyott a török, elveszi a német, ez még a hitet is el akarja venni……. Természetes ezek után, hogy az elnéptelenedés, a faluk lakatlansága újra, sőt fokozott mértékben bekövetkezik.

Az 1685. évről van egy hivatalos feljegyzés Borsod megyére vonatkozólag, mely feltünteti, az egyes községekben üresen álló és lakott házakat. E szerint Keresztesen üresen áll 74 ház, laknak 6 házban, Nagy-Mihályon üres 22 ház, laknak 8 házban. Végeredmény gyanánt – Miskolcot nem számítva – a megyében üresen áll 780 ház, lakója van 489 háznak. Tehát a megyében levő házaknak jóval több, mint fele – lakatlan! Egy 1688-ból származó adókimutatás pedig, Borsod megyében 28 falut, mint teljesen lakatlant tüntet fel. Mindezekre a koronát aztán feltesz 1706. szeptember 22-én Rabutin császári labanc generális, ki Miskolcot – a megye székvárosát – kirabolja s a két templom, és az iskola kivételével – teljesen porrá égeti! Nagy isteni kegyelem kellett ahhoz, hogy még ezek után is maradt magyar e hazában, s újra kedvet nyert – esetről-esetre – falvinak, városainak felépítésére. Az adatokkal szolgáló forrásmű végéhez jutottam. Így bevégzem Mezőnagymihály község történeti anyagainak felsorolását, s a következőkben a mezőnagymihályi református egyháztörténeti adatait sorolom fel.

Az 1530-as években Borsod vármegye két olygarcha család – Perényi és Bebek – kezére jut. Mindkettő erős támogatója a reformációnak. Birtokaikon kizárólag protestáns lelkipásztorokat alkalmaznak, s ezek a városok, illetve falvak, az első útjelzői az új hitnek. A vármegye kisebb földesurai – nagyon kevés kivétellel – gyors egymásutánban fogadják magukba a reformáció áldását, s természetes, hogy a birtokaikhoz tartozó falvakban ők is , az új hitet valló lelkipásztorokat alkalmazzák. Így Borsod vármegye 1-2 évtized alatt protestáns vármegyévé lett. 1566-ban pedig a vármegye összes protestáns lelkipásztorai, Kálvin János útmutatásának követői – Reformátusok – lesznek.

Nagy Mihály reformációjának bizonyos idejét nem ismerem. Földesuráról a történelem ezt jegyzi fel: „A Daróczi Tibót család a legtekintélyesebb miskolczi református családok közé tartozott”. Talán nem tévedek, ha ezen adat alapján, s a szomszédos községek ismert adatai folytán, az 1570-es évek végén azt megtörténtnek veszem!

Borovszky történetíró, a legelső, és 1333-1335 évekről szóló Borsod megyei plebániák felsorolásában, Mezőnagymihályról nem tesz említést. Ugyancsak nem említi reformációjának idejét Talán kisebb létszámú község, illetve egyház volta miatt, noha – különösen a reformációt átvevő községek között – számos hasonló népességű, sőt jelentéktelenebb helyeket felsorol.

Adatok hiányában, én is csak 1658 év körüli idővel kezdhetem meg, Nagy-Mihály református egyház történetét.

Ma is megvan az a legelső „Anyakönyv” melynek 11-ik levelén pontos egymásutánban fel vannak sorolva „Nomina Pastorum Ecclesiae Reftae Nagymichalyiensis!” / Külön függelékben ismertetem. /

Az első ismert nevű református lelkipásztor: „Mathias Turoczi Ao incegnito circa 1658.” Az „oskolamester”-ek nevei szintén meg örökítve. Első ismert nevű „Rector” N. Hatházi. És így tovább, a mai napig. E sorok írója a 21. legutóbb, az egyházközség által választott kántortanító, a 62. ismert nevű lelkipásztora illetve kántortanítója a mezőnagymihályi református egyházközségnek.

A 2. ismert nevű predikátor Szomódi János / Johannes Szomodi /. Neve után ez van írva: „docuit Ecclasiam Annis circiter 25-viginti qiunque hujus tempore propter incursiones Hostium erat desolata „et ita olvashatatlan per aliquod Annos”Eccla.”

Nagyon megfelelő volna ez, a mezőkeresztesi vesztes ütközet / 1596 / s utána 1619-ig terjedő időre. Azonban 1-ső számmal ott áll Mathias Turóczi 1658! Így legvalószínűbb, szolgálatát az 1685. év megelőző, és következő tizedeire helyezni, arra az időre, mikor több volt a megye területén a lakatlan, mint a lakott ház. Sajnos adat hiánya miatt még ez után is sok, sok ismeretlen idő áll előttem. Pedig voltak feljegyzések; egy-két papírdarabka, rajta egy-két latin szó, melyből következtetni lehet, bizonyítja e feltevést. Elsodorta e feljegyzéseket az akkori idők forgószele, hiszen erre az időszakra esik hazának, hitnek legszomorúbb korszaka:

I. Lipót a király, s Kollonits a primás! A történetíró is ezt a címet adja e korszaknak: „Pusztulás.”

Az anyakönyvek vezetése az 1730. kezdő évvel lett törvény által elrendelve, s a nagymihályi ref. Anyakönyvek is 1730 évvel kezdődnek. Sárkány István a prédikátor ebben az időben. Kiváló egyén! Mint – oskolamester – megelőzőleg pár évet töltött Nagy- Mihályon, Rectorián. Nagyon megszerette a gyülekezet. 1730-ban prédikátora olvashatatlan hozta el Sárospatakról. Egyházkormányzásban, szigorú fegyelmezésben, pontosságban, talán a legkiválóbb mezőnagymihályi lelkipásztor! Előde is hírneves egyén: „ Andreas Füleki – antea Professor in collegis sárospatakiensi celeberrimus et doctissimus”. Kár, hogy ez utóbbi idejéről írott emlék nem maradt. Kevés ideig -7 évig szolgált itt. 1723-1730.

Templomról az 1763. évben találok először említést. A bejegyzés szerint is „Régi templom”, melyet a jelzett évben, az egyház költségén „Felkerítenek”, 1772-ben pedig kívűl-belől levakolták és besindelyeztek. A megelőző zivataros korszakok miatt nem valószínű, de mégis nem lehetetlen, hogy ez a „Régi templom” eredetileg katolikus templom volt, s a reformáció elfogadásával lett híveivel együtt előbb evangelikus, majd református templom. Predikátor ez utóbbi időkben: Stephanus Bacsó. 1773-ban királynői engedéllyel épít a gyülekezet kőfundamentumon fatornyot. /Az okirat megvan/ Predikátor Michael Tunyogi, kurátor Ns. Kis György uram. 1783 január 25.én leég a parokia! Helyette újat építenek-kőből. /Ez állt 1914-ig/.

Nagyon meglehet, hogy az épülettel együtt, sok régi, értékes irat is elhamvadt. 1786-ban népszámlálást rendelve el a helytartótanács-kitűnt, hogy Nagy-Mihályon 899 református él.

Az 1791. esztendő nevezetes év a nagymihályi gyülekezet életében – új templom építését határozza el! Azért akarnak új templomot építeni – amint azt az „Ekklésia Előljáró Tagjainak Borsod megye V. Ispánjához 1792 april 2.án keltezett kérvénye, új templom építés ügyben” – indokolja, mivel a meglevő régi „Igen hitvány, szűk és szoros” a gyülekezet befogadására!

Adakozást indít meg a „Consistorium” ma így nevezzük „presbiterium” – a gyülekezet körében. /A gyűjtő ívek ma is megvannak!/ Mindenki, szegény is, tehetős is ajánl valamit; ki pénzt, ki életneműt, ki az esztendei gyapju árát. Ezeken felül, egy tehenet vagy egy tinót, esetleg egy borjut. A jószág adakozás különben is gyakori. Hiszen közadakozás tartotta fel az „Ecclesia”-t a régi időben is! Pl. az 1785. évi kurátor számadásban olvasom, hogy „Nagy István szolgalegény, adott az Ecclesianak egy borjut.” Ezekből állott elő az egyházközség jószág állománya. Néha 12, máskor 15, esetleg 20 drb. – 3 – 6 tehén, 10-14 tinó, 8-10 borju, itt-ott 1-1 birka is akad, sőt 2-3 esetben egy-egy „rugott” csikó is előfordul. 1761 évben találom a legnagyobb jószágállományt; 36. drb szarvasmarhát.

1792 május 31-én leteszik a ma is meglevő templom „fundamentum” kövét, Pap Márton prédikátorsága, és Nagy András uram kurátorsága idejében. Kár, hogy az építőmester nevéről, a kő hovavalóságáról, a vállalati összegről, nincs írás, nyugta, szerződés stb. Azonban van a befejezésről! 1793 évben „Nagy áldozatkészséggel és egyező akarattal folytatott munkálkodás után” a templomépítés befejeztetett. De csak maga az épület. A belső berendezés sok, sok esztendő elmulása után jött létre.

Azt valószínűnek tartom, hogy első sorban a templomi padok, - miket abban az időben is székeknek neveztek – készűltek el. Sajnos, csak annyi írásos bizonyíték van reá, hogy „Oláh András és Szilágyi István, a templomi székeknek munkájáért pénzbeli fizetésükkel kielégíttettek.” Arról, hogy hova valók voltak, mennyi pénzösszegért, és életműért vállalták, honnan szállították az anyagot? – írás nincs. Ma is teljesen ép az anyag, szakértő előtt is remek a munka! 1808 május 16-án köt megegyezést az Egyház vezetőségével Katzesperger János miskolci kőfaragó mester, a – kathedra – elkészítésére. – A geszti kőbányában fogja kivágatni és kimetszeni. Anyag, és munka ár 300 Rhénes forint, és 5 köböl kenyérnek való élet. Szent Mihály napjára kell elkészítenie. Ugyanazon napon köt „Kontraktust” Ms. Szentiványi János miskolci asztalos mester „Nagymihályi uraimékkal”, a kathedra felett függő korona elkészítésére. 350 R. forintokért készíti el, ugyancsak SZ. Mihály napjára. Bizony mind a kettő csak 1809 őszére lett kész!

A kathedra, a korona, a két karzatot tartó 4 drb. kőoszlop, és a 2 karzat lefestését Hentzel József miskolci „piktor” vállalja fel 350 R forintokért, és 2 köböl gabona, s 1 köböl tiszta buzáért, az 1809 szept. 24.én kelt megegyező levél szerint. Ugyanebben az évben készíti el Szentiványi János asztalos a papszéket 4 köböl gabonáért; Rutz Mihály igricii lakos, kőművesmester pedig, 140 R. forintért a templomot kívül-belől bemeszeli.

Pap Márton lelkipásztor nem érhette meg, nagy lelkesedéssel, s odaadással kezdett templomépítő munkájának teljes megvalósulását. 1801 május 15.én eltávozott az Úr akaratából oda, hol várt reá nagy elődje Sárkány István – a nagymihályi temetőbe.

Meg kell említenem két megelőző időkből való eseményt; 1799-ben ismét volt népszámlálás. Eredmény 884 református lélek. 1803-ban ujra népszámlálás; református nemes = 107, nem nemes = 739 = 846. Tegyük fel, hogy pontosak voltak; fokozatos fogyás! Részben oka az is, hogy a mezőkeresztesi 1596 évi vesztett csata után, Gelej szomszéd község is elpusztult, s lakosai közül számos család jött át akkor is, a „Pusztulás” korszakában is, a hamarabb életre kelő Nagy-Mihály faluba. Ezen családok pár kivétellel a csendesebb időkben visszaköltöztek Gelejre. Még a „régi” templom idejében, 1773-ban épült a fatorony, s az új templom felépülése után is, külön állva tőle, 46 esztendőn át szolgált. Az idő vasfoga kezdte-e ki, vagy szégyenkeztek-e miatta, nem tudom!! Az bizonyos, hogy az 1821. évben a templomhoz hozzáépített kőtorony emelését határozza el a gyülekezet, természetesen közadakozásból.

Szalóky György a prédikátor 1802-től 1826-ig. A templom belső berendezése az ő vállaira nehezedett, a torony építés bajaiból a kezdet őt terhelte. Szép gyöngyszem betűit élvezettel olvashatjuk az anyakönyvben. Az ő elporladt csontjai fölé is a mezőnagymihályi temető akácfái hullatják leveleiket.

1821 május 16-án tették le a torony fundamentum kövét Dobi István kurátorsága, és Kovács Mihály főbírósága idejében. A vállalkozó, a már ismert nevű Butz Mihály. Minden felrakott „kvadrát” ölért kap 10 R. forintot, és ha az egész tornyot felépítette, még kap 4 köböl gabonát. Bizony nem építette fel! Különösen nem sikerült a templom, és toronyfal összeépítése. Különféle hiányok és gátoló körülmények miatt csak 9 év múlva 1830-ban gondolhattak a folytatásra, de a befejezés ekkor sem történt meg.

A templom belsejében azonban van haladás! Katona János sályi kőmíves 1830-ban a templom földjét-padsorok aljának kivételével-„Jóféle, veres sályi kővel kipadimentumozza”, és egy és fél „sukk” magas perselytartó kő „oszlopocskákat” készít, összesen 120 váltóforintért.

A toronyépítés befejezését az 1834. év hozza meg. Mile János kőmíves, és Stankovics Ignác ácsmesterek bevégzik, mégpedig az írás szerint „Gomb és csillag feltételével 1834 év szeptember hónapban „becsületesen” 1500 r. forintért. Ezekben az években predikátor Kiss József, kurátor Ns. Sinka Miklós.

Alig hogy bevégződött a toronyépítés régóta húzódó munkája, 1834 október 15-én újabb veszedelem riasztja fel a lakosságot. Nagy erejű földrengés, mely a szépen elkészített templom és torony mennyezetét és falát megrepesztgeti / A templom dél felé néző oldalán, kívülről, ez a repedés minden újabb renoválás után, újra meg újra látható!

A templom, és a toronyépítés lehető folytatólagosságát megszakítani nem akarva térek vissza az 1831. év országos nagy veszedelmére, mely Nagy-Mihályt is nagy erővel sújtotta, az 1831. évi kolerára! Ebben az évben az anyakönyvbe beírott református vallású halottak száma 146. Meg van jegyezve, hogy voltak kiket szertartás nélkül temettek el, mert nem jutott reá idő! Pl. július 28-án a prédikátor tízet temetett. Isten kegyelméből prédikátor is, oskolamester is életben maradtak.

Kiss József 7 évet töltött Nagy-Mihályon s előttem ismeretlen egyházba távozott. Az utána következő Juhász József itt hat évet töltve Ábrányba távozott, utódja Várady János 5 év elteltével Igricibe vitetett. E két utóbbi életében vagy semmi említésre méltó esemény nem történt, vagy pedig feleslegesnek tartották azok megörökítését.

1847 április 24-től 1873 december 13-ig Warga János a lelkész / már nem prédikátor az aláírás, hanem lelkész, valamint az oskolamester is már tanító /. Mint édesapámtól hallottam „Nagy műveltségű, halk szavú, de zárkózott modorú férfiú volt”. Egynehány bejegyzése olvasható. Az 1848/49-es évekről sehol sem találok bejegyzést, pedig ha egyéb nem, hát 1849-ben is jártak Nagy-Mihályon orosz katonák!

1854 július 19-én, este 8-9 óra között újra nagy szerencsétlenség éri az egyházközséget. Villámcsapás sújtja a tornyot, melynek építését csak 20 évvel ezelőtt fejezték be! A villám a toronysüveget teljesen ledönti, károkat tesz a templom belsejében, s a kathedra melletti ablakon kiütve egy üvegkarikát, eltávozott. És a gyülekezet újra hozzáfog a helyrehozáshoz! 1885 június 10-re Hanák Fábián ácsmester 1600 v. forintért új süveget készít, s mindent kijavít. A kurátor ekkor Tóth György.

Az 1859/60 évek nagy változást, mégpedig örömteljes változást hoznak az egyházközség, és lelkésze, tanítója életébe! Ez évben történt Nagy-Mihályon a tagosítás. Eddig lelkész, tanító csak a hívektől kapott „Párbér”-ből, „Fajárandóság”-ból, „Stókából” éltek, az „Egyházfenntartás” kizárólag az egyháztagok terhe volt. A tagosítás folytán: Lelkészi javadalom=50 hold, tanítói javadalom=25 hold, iskolai javadalom=8 hold és 1056 öl. Lelkészi és tanítói földek jó minőségűek folytán „osztályozott” holdakban, 1100 ölével holdanként lettek kimérve. És megmaradt a régi párbér járandóság, a fa járandóság, s még hozzájárult a politikai községtől nyert széna járandóság is. Nagy esemény ez, egyszeribe a jó javadalmú egyházközségek közé emelkedett Nagy-Mihály!

1862-ben felépül a templomudvaron, hol az iskolaépület is áll, az új „oktató” lakás /szívesebben használta a gyülekezet ezt a címezést, mint a „tanító” új nevezést, egészen 1910-ig! /. Fájdalom, ugyanez év október 9-én, este leég a parokhia. Mint bebizonyosodott, gyújtogatás folytán. A régi ütem szerint, a következő évben rendbe lett hozva ez is.

A sok keserűség mellett akadt egy-két örömteljes nap is! Ilyen az 1868. év Június 14. mikor orgonát állítanak a templomba, s avatnak fel. Gaál Imre miskolci orgonakészítő alkotta 750 o.é. Forintért. A létesítésben nagy érdeme van Hatházi Márton kurátornak. Ez az orgona van meg ma is.

Warga János is a Nagy-Mihályhoz élete végéig hű lelkipásztorok közé tartozik. A portest itt tért a por közé!

1875-től Szabó József, /előbb sályi lelkész/. 33 esztendőt töltött itt el egyházáért, gyülekezetéért való hűséges munkálkodásban. Édesapám! Kihez való megbecsülését, ragaszkodását a gyülekezet azzal mutatta meg, hogy halála után, fiát, engem, hívott vissza a tiszavalki egyház lelkészségéből.

Édesapám nagymihályi lelkészsége alatt csendesebb idők jártak úgy a haza, mint az Egyház területén. Nagy veszedelmek, szerencsétlenségek nem érték az egyházközséget, s így nagyobb zökkenések nélkül haladt a fejlődés útján előre.

Az 1887. évben, a toronysüveg időtől elkorhadt fazsindely fedőanyagát, cinezett bádoglemezzel cserélték le. Ez évben Walser Ferenc budapesti harangöntő által egy három mázsa súlyú, új haranggal cserélték le a régi megromlottat. Ma is meg van, ez ma a kisebb harang. Gondnok, kurátor: Kiss László.

1896! Ezer éves Magyar Hazánk nagy-nagy ünnepi esztendeje! Ünnepelte minden város, minden falu, minden egyházközség. Mindenik igyekezett emlék gyanánt, valami maradandót, vagy legalább is hosszú évtizedeken át megállót alkotni. A nagymihályi református egyház, a templom fazsindely tetőfedő anyagát cserélte le terméspala tetőre. A templomi padok alja deszkapadlózattal lett ellátva. Templom és torony, kívül és belől, átjavítva, újra festve. Istennek tetsző hálaadás volt az ezer esztendős megtartásért! Gondnok ekkor Hatházi József.

1908-ban új iskolát, s tanító lakást magában foglaló épület készült el. Gondnok ekkor Bogárdi Ferenc. Mint segédlelkész magam is tanultam: Egyházat vezetni! Az egyházközség anyagi ügyeire nézve nagy segítséget jelentett a már említett „Tagosítás” folytán nyert, 9 magyar holdnak nevezhető „Iskolaföld”. Ez szaporodott 1887. évtől kezdve 6 magyar holddal, melyet Oláh Andrásné, szül. Bagoly Juliánna hagyatékolt az Egyház részére. Nem jelentéktelen összeget jelentett az 1870-es években alakult „Egyházi Magtár” sem, a kölcsönre kihelyezett évenkénti kamat termények pénzértéke folytán.

És amikor öreg Szabó József 1908 november 2-án, 76 esztendő terhével vállain, 33 évi mezőnagymihályi, eredményekben bővölködő szolgálat után, az Úr rendelkezése szerint nyugovóra tért a mezőnagymihályi temetőbe, egy templomos, egyházához hű, erkölcsben megfelelő gyülekezetet, anyagiakban jól álló egyházközséget hagyott, szent örökség gyanánt, fiára ifj. Szabó József lelkipásztorra.

Ifj. Szabó József a kötelező kétévi segédlelkészi szolgálatot Mezőnagymihályon töltötte el, s választhatóságának első napján, 1908 október 18-án a tiszavalki gyülekezet egyhangúlag lelkipásztorául hívta, mit ő elfogadott. Öreg Szabó József november 2-án történt halálával a mezőnagymihályi lelkipásztori állás megüresedett, s a gyülekezet, ugyancsak egyhangú meghívás útján, ifj. Szabó Józsefet hívta vissza lelkipásztora gyanánt 1908 december 13-án. Az Egyházkerület vezetősége ezt, az apa érdemeire való tekintettel, megengedte, azzal a kikötéssel, hogy nevezett köteles egy évet Tiszavalkon lelkipásztor gyanánt eltölteni. Ezt nem hivalkodásból írom le, hanem magyarázatul az egy év múlva történt állás elfoglalásnak, mely 1909 október 24-én megtörtént.

Az 1904-1908 évi zsinat segíteni akarva a teherviselő gyülekezeti tagokon, új adózási rendszert állapított meg, az eddigi, nagyon sok esetben valóban túl terhes, párbér, illetve terményfizetési rendszer helyett. Neve: Adócsökkentési rendszer. Ez állt; állami egyenes adó 10%-ból, személyi adóból, mely az állami egyenes adó nagysága szerint nagyobbodott / pl. teljesen szegény ember összes rendes egyházi adója 2 korona volt, ugyan akkor egy nagyobb földes úr, e címen 170-200 koronát fizetett /. Ha az egyházközség összes bevétele az összes kiadást / személyi fizetésekkel együtt / nem fedezte, az államtól nyert „Adócsökkentési segély”-ben részesült. Okos dolog volt ez, valóban segített a szegény emberen! De azért is mivel a „Párbér” folytán, gyülekezet és egyházi hivatalt viselők között, sok helyen éles ellentét, sőt gyűlölködés állott elő. Ez most elmúlt. Sajnos csak rövid időre. Az elvesztett háborúval elveszett a korona értéke is, a kormányzat nem emelhette, mert nem volt miből, az ugyazon összeg, mely valameddig érkezett, csekély, semmit érővé zsugorodott, s aztán megszűnt. Vissza kellet térni a párbér újra életbe léptetéséhez. Nehéz, nagyon nehéz eset volt. Egyetlen, mikor köztem s gyülekezetem között komoly ellentét támadt! Mert Mezőnagymihályon is életbe lépett az új rendszer 1911-ben, s 1922-ben visszatértünk ismét, nem a régire, noha ezt az egyházmegyei bíróság érvénybe helyezte, hanem egymás között, keservesen megállapított töredékére a réginek. Zabkenyér a régi kalács helyett, de elmúlt az ellentét s ez megízesítette! Ez az egyházi hivatalnokokat fizető megegyezés, s a pénzben történt egyházfenntartó járulék fizetése 1949 évig tartott. Mikor a „Párbér” meghalt, s jött az egyetlen helyes módozat 1950 évben, az „Önkéntes egyházfenntartás” életbelépése!

1913. évben új lelkészlakás és melléképület építését határozza el a gyülekezet. A tervelés munkáját, s az építés vezetését, Polgáry István budapesti építészmérnök vállalja el, a felépítést Fügedi János egri építőmester. A két épület elkészítési díja 25.000 korona, tervelő mérnök díja 1000 korona. 1914 tavaszán kezdődött a munka, s augusztus elsején mind két épület, falak és rajtuk tetőzet, kész, de semmi egyéb, és negyedikén vittük lovainkat oda, hova a megelőző május havi lósorozó katonabizottság betű szerinti pontossággal megparancsolta: „Augusztus 4-én Miskolcon a tüzérlaktanya udvarán, reggel 7 órakor a lovakkal jelentkezzék!”

Lángba borult a világ, kitört az első világháború! A háború a maga céljára foglalt le mindent, embert, anyagot, vasúti forgalmat … mindent! Pl. Az ablaküvegeket Budapestről, vasúti teherszállítás hiánya folytán, lovas szekér hozta Mezőnagymihályra. Ez a távolság155 km.! Öreg, illetve még be nem vonult kőmíveseket, s egyéb mesterembereket szedtünk össze Egerből, Gyöngyösről, Mezőkövesdről. Tenger bajlódás, ide-oda futkosás, vesződség, küzdelem árán 1915 május közepén, Isten nagy-nagy segedelmével, befejeztük, elsőrendű anyagból, kifogástalanul, jól! Szegény Fügedi János vállalkozó, nem láthatta meg megkezdett, s félig elkészített munkája kész voltát. Bevonult ő is, s oda maradt. Isten nyugtassa meg!

Itthon kevés a férfi, ami van, nagytöbbségben deres fejű öreg. Asszonyok, leányok veszik kézbe a kaszát, lóval bánnak, aratnak. Boldog család, hol 14-17 éves fiú van, ő áll az apa helyére. Hősköltemény, amit az asszonyok, leányok teljesítettek!

Nem csupán Montecuccolinak kellett a háborúhoz „pénz, és pénz, és pénz”! Szükség volt erre ebben a háborúban is. Hadi kölcsön jegyzés, illetve fizetés indul meg, s tart végig. Mi lelkipásztorok nagy részben lettünk ennek szervezői, lebonyolítói. Általam 65.000 korona lett e célra gyűjtve. Mivel más egyének is meg voltak bízva a gyűjtéssel, bátran teszem a mezőnagymihályi összes befizetést 100.000 koronára. Bizony a visszafizetés alig valamivel több a semminél!

Aztán jönnek a szomorú hírek: ez is elesett, az is eltűnt! A templomi gyülekezet síró, zokogó asszonyokból áll, a lelkipásztor igyekszik kemény maradni, nem egyszer hiába!

1917 január 13-án elment a 115 kg-os kisharang. Sírva búcsúztunk el tőle. Fizettek érte 460 koronát. Bevonultak az orgonasípok is, csak annyi maradt meg belőlük, hogy még is legyen orgonavezetés. 597 koronatérítést kapott az egyházközség.

1918. Az összeomlás, a szétszaggatás! Annyi drága magyar vér elfolyásának, annyi dicsőséges, hősi helytállásnak eredménye, hogy széttépettünk! S ami a legundorítóbb, a fegyvertárs a szintén vesztes Ausztria is beáll az igénylők közé, hogy kiharapjon egy jó nyeletet Magyarország testéből! „Katona gúnyámat az osztrák letépte, amért a két karom a hazáját védte. Így fizetett érte!” /Somogyvári/ A haza széttépésébe beletörődni, felette napirendre térni nem lehet, sem akkor, sem soha! A keserű száj ízt némileg enyhíti, hogy az Ausztriával való vadházasságnak örökre vége!

Több kimutatást olvastam Magyarország háborús emberveszteségéről, ahány annyi féle. Íme egy: „Bevonult 3.437.776 egyén. Harctéren esett el 286.000, sebesülésben, itthon, kórházban meghalt 180.000, összes halott 466.000. Hadifogságban oda maradt 120.000, összes veszteség= 586.000. Megsebesült 1.230.000, rokkant lett 250.000. Minden 6. elesett, illetve meghalt, közel minden harmadik megsebesült” Mezőnagymihályról /2000 lélekszám/ elesett, illetve meghalt református 29, katolikus 28, összes=57.

Az életben maradt, s nem fogságban lévő férfiak lassanként haza érkeznek. Tél van. Tüzelőanyag kevés, sok helyen nincs is. Minden szükséget látó katonacsalád kap, reformátusok a református, katolikusok a katolikus temetőkből egy-egy számottevő akácfát. Zavar, baj nincs.

Budapesten november 16-án kikiáltják a népköztársaságot. Mezőnagymihályon is megalakul a direktórium.

1919 március 21-én Kun Béla vezetésével a „Tanácsköztársaság” intézi az ország ügyeit augusztus1-ig.

1920 március 1-én a nemzetgyűlés választása folytán, Nagybányai Horthy Miklós kormányzó személyében, magyar vérből származó államfő kezébe jut az, az államfői vezetés, melyet 400 éven keresztül mindig a magyarság és protestáns hit végleges megtörésére, Magyarországnak az ausztriai császárságba történő bekebelezésére akart felhasználni a Habsburg uralkodóház, kisebb vagy nagyobb mértékben, minden egyes tagja. Rettenetes nagy áron, de ez is egyik, évszázadokon át óhajtott, és várva várt, következménye lett a világháború bevégződésének. A Habsburg uralom meghalt! Hisszük, s akarjuk hinni, hogy a feltámadás reménysége nélkül!

1920 június 4-én a „Trianoni békediktátum” megerősítette Magyarország szétdarabolását! Vajjon ma, mikor ugyanám dörög felettük az ég, nem gondol-e egyik-másik hatalmasság arra, hogy Isten nem ver bottal, de megfizet kinek-kinek, amint arra reá szolgált?!

1923 évben közadakozás útján egy 440 kg-os harangot öntet a gyülekezet, Valser Ferenc budapesti harang öntő cég által. /A fiak találkoznak! 1887 évben apáink, most mi: fiak./ Nagy ünnepséggel szenteltük fel november 18-án.

Ugyan ez évben szerveztük meg a második tanítói állást, államsegélyes fizetéssel.

1924 évben templom és torony kívül és belőli nagy megújítási munkáját teljesítettük, s viselte a gyülekezet zúgolódás nélkül, sőt készségesen a 245 mázsa búza költséget. Oláh János, és főképpen felesége Gyurkó Erzsébet gyülekezeti tagok 26.000 korona költséggel toronyórát szereltettek, s ajándékoztak az egyházközség részére. Kun András földbirtokos 20 q cementet ajándékozott, s az összes állásoláshoz szükséges faanyagot bocsátotta az egyházközség rendelkezésére. Belmissziói munka már 1906 évvel megindult kicsiny kezdettel / Énekkar /, hogy aztán alkatrészeiben fokozatosan szaporodva lombos fává fejlődjék. 1920-1940-ig élte fénykorát. Aztán fokozatosan hanyatolva 1949-ben teljesen megszűnt. Alkotó részei a fénykorban ezek voltak. I. Gyermek Istentisztelet / havonta kettő / II. Vasárnapi iskola / havonta kettő / III. Ifjúsági egyesület / novembertől májusig hetenként egy / IV. Leány egyesület / novembertől májusig hetenként egy / V. Vallásos esték /novembertől március 15-ig / VI. Asszonyok szövetsége / a lehetőség szerint / VII. Énekkar. VIII. Ismeretterjesztő előadások / évente10-12 / Legkedvesebb a „Vallásos esték” voltak 250-300 főt számláló hallgatóssággal, gazdag műsorszámmal, kéthetenként egy s mindig vasárnap este. Legerősebb, mondjuk legtekintélyesebb az „Énekkar”. Ha az valami egyházi reformot magáévá tett, az egyenlő volt a megvalósulással! Lelkipásztor cselekvőleg vett részt minden alkalommal; Istentiszteleti részen felül előadott, s kevés kivétellel szavalati darabot is adott elő. A szavaló ifjak, s leányok gyakran nős férfiak is általa lettek betanítva, s így tényleg szavaltak. Színi előadások is voltak, de szeretetvendégségek is! E munkába nagy segítséget jelentettek a tanítók is! Az 1910-től 1928-ig itt szolgáló Tokaji Nagy Kálmán-később hejőcsabai tanító-kiválótanító, és énekkarvezető, nagyszerű színdarabrendező, később a hadifogságban levő Hamvai János orgonista tanító hazaérkezéséig gyülekezeti énekvezérséget ellátó Jakcsi Lajos, megérdemlik az elismerést! És ha talán dicsekvésnek látszó módon soroltam fel a magam kötelességteljesítését, íme bevallom hiányos mulasztásomat, hibámat, illetve, hibáimat is. Két kötelességemet nem teljesítettem-házi Istentiszteletet nem tartottam, beteglátogatást kivéve, családlátogatást, nem végeztem! Miért? Nem felelek reá. Puszta tény, nem végeztem ezeket!

A mezőnagymihályi tanyavilágban lakó református hittestvéreket, Nagyecsér kisfaluszerű tanyán havonta egyszer-ha út, s időjárás engedte-felkerestem, ünnepek másodnapján úrvacsoraosztással, egyéb alkalmakkor igehirdetéssel. A távolság8 km. Borsod megye közigazgatási bizottsága-a tanfelügyelőség útján-állandóan szorongatta az egyházközséget a II. iskolaterem és tanító lakás felépítésére! 1930 évben e célra, nagyon megfelelő helyen telket vettünk, rajta épülettel, 2700 Pengőért. Az épületet átalakítottuk tanteremmé. /Ma is ezt a célt szolgálja./

1938 évben villanyvilágítás lett a községbe bevezetve. Egyházunk is, templomba s egyéb épületekbe 1000 Pengő költséggel bevezettette.

1939, 1940, 1941, esztendők! Örömmámorban egymást ölelő, könnyezve kacagó magyarok feledhetetlen három esztendője! Kisütött a nap a magyar égen, 20 évig tartó sötét borulat után, s azt hittük, hogy most már mindég, sőt még teljesebben sütni fog! Felvidék, Erdély, Délvidék nagy része, Kassa, Munkács, Kolozsvár Újvidék visszajött, keblére ölelte az édes anya, Magyarország! Nem folytatom tovább, kik átéltük e boldog rövid pár esztendőt, ismerjük ezt a könnyes örömet, kik még nem éltek akkor, úgysem tudják ezt elképzelni sem. S aztán a csalódás, az újra elvesztés! Hagyjuk! A be nem gyógyuló seb jobban fáj, ha érintik!

1941: Akaratunk ellenére belesodródtunk a II. világháborúba! Jött 1944 március 19-én a német megszállás, Hitler zsidógyilkoló őrült gonoszsága, Szálasi és horogkeresztes társai magyar vért ontó butasága, hogy aztán Magyarország a maga testén is megtapasztalja a háború pusztításait.

1943 évben ismét templom és toronyjavítást végeztünk, belől úgy, mint kívül, 14 000 Pengő költséggel. Helyre hoztuk az idő vasfoga által 20 esztendő alatt esett hibákat, romlásokat. Bizony, ha tudtuk volna, hogy mi éri tornyunkat egy év múlva, nem cselekszünk! De ki bölcs előre!

1944 november 8-án, dél után a Tiszadorogma felől érkező orosz hadsereg aknákkal lövette falunkat. Egy találat tornyunkat érte. Megrongálva a dél felé eső legfelső toronyablak alsó párkányzatát. Isten segítsége, hogy nem 50-60 cm-el nem feljebb jön, mert úgy a harangot éri a találat! A repeszdarabok azonban a dél felé eső templom tetőzetet nagy mértékben összetörték. Egyebekben, emberéletben, nagyobb kárt nem okoztak. Éjjelre 46-an gyülekeztünk össze a lelkészlakás nagyméretű pincéjében. Reformátusok, katolikusok, nagy többségében asszonyok. Az „Apostolok cselekedeteiről” szóló könyv 27-ik részét olvastam fel, s magyaráztam. Nagy figyelemmel hallgatták, bár némelyek bóbiskolának! November 9-én, csütörtökön, hajnali 4 óra után rettenetes robbanás rázta meg a falu minden nagyobb épületét! A magyar katonaság- állítólag 20, de vegyük csak a felét s így 10 mmázsa robbanóanyagot, nagy mennyiségű szöges dróttekercset, csákányokat stb. raktározott be a falu szélén egy istállóba. Ezt, az éjszaka folyamán érkezett parancsra –a még itt levő 2-3 katona a jelzett időpontban felrobbantotta. A robbanás, illetve istálló helyén maradt egy 8m. átmérőjű széles, és 6m. mély, tölcsérszerű gödör. A szomszédos házak kisebb méretű sérülést szenvedtek ugyan, a szétrepülő25 kg. súlyú dróttekercsek, csákányok néhány kéményt ledöntöttek, tetőzetet beszakítottak, de nagyméretű pusztulás, emberhalál, sebesülés nem történt. Reggel fél 6 órakor megérkeztek az orosz katonák! Feleségemet, sem engem, nem bántalmaztak. November 19-én, vasárnap, parancs szerint is, harangoztatni kellett, s úgy a politikai községnek, mint az egyházközségnek meg kellett kezdeni a normális életet.

És megkezdettük! 1944 év október, főleg november hónapjai a szokottnál sokkal nagyobb mérvű – szinte állandó jellegű esőzést hoztak. Az összetört templomtetőzetben az eső patakként ömlött a padlásra. A mennyezet leszakadozott. Ugyan így a robbanás okozta tetőhibák folytán a többi egyházi épületeknél. A légnyomás folytán nagy az üvegkár! A gyülekezeti tagok – díjazás nélkül – munkába állottak, amit tudtak megcsináltak/ Tóth Zsigmond asztalos mester, sályi Tóth Gábor, Nagy Gyula, Kis Bálint, Boros Ernő, Pap Vince harangozó, gyülekezeti tagok, különösebben megérdemlik, hogy odaadó munkálkodásuk folytán nevük, a későbbi kor számára megemlíttessék!/. 1945 tavaszán gyűjtést indítottunk a gyülekezet körében, s 16 244 Pengő eredménnyel a templomtetőzetet –ideiglenesen- szakmesterrel, úgy ahogy megcsináltattuk. 1947 évben pedig, amár 1943-ban elhatározott orgona rendbe hozást, a hiányzó sípok rendbe hozásával, Fittler Sándor budapesti orgonakészítővel megvalósítottuk. Az5000 Ft. anyag és munkadíj önkéntes adakozásból gyűlt össze. Egy példa: Az énekkar tagjai kaszáló területet vállaltak, a nekik jutó részt eladták, s az orgona költségeire adományozták: ezer forintot jelentett ez! 1948 március 15. száz esztendős évfordulóját, e nagy naphoz méltó ünnepi érzéssel ünnepelte meg, egyház és falu, templomban és köztéren. Pár hónappal utána, nagy keserűséggel vettük tudomásul egyik féltve őrzött kincsünknek elvesztését: Az iskolák államosítását: Marokszámra jöttek különben már megelőzőleg is, de még inkább a következő években a fájdalmas történések Az Alsóborsodi egyházmegye –melyhez tartozott Mezőnagymihály is- vajúdása. Volt úgy, hogy egy pár idegen pótlással, Középborsodi egyházmegye is lett belőle. Volt aztán úgy is, hogy össze lett házasítva Felsőborsoddal, „Borsodi egyházmegye” néven. Végül megmaradva e házasítás, 20 egyházközség elcsatolásával „Hevesi egyházmegye” is kialakult belőle! Fájdalmas történés volt a „Tiszán inneni egyházkerület” megszűnése is –Istennek hála ez nem sok időre- s ma újra él, áll. De mindnél fájdalmasabb, s hihetetlenebb a „Sárospataki kollégium” elvesztése! Olyan ez mint „Csonkamagyarország”! Tudjuk, hogy így van, s mégis hihetetlen!! Még két dolog van, mikről emlékeznem kell: Egyik az, hogy 1950 évben, az akna találat folytán megrongált tornyot, templomot7000. Ft. költséggel –most már- jól rendbe hoztuk. Ez öröm! Másik, hogy 1951 évben, 64 katasztrális hold és 190 négyszög öl földbirtokát, a mezőnagymihályi református egyház, a magyar államnak, augusztus hó 12 napján –könnyhullatások között- átaladta. Ez fájdalom! Befejeztem! Bizonyos, hogy sok benne a gyarlóság, de enyhítse ezt az a végtelen szeretet, mellyel Mezőnagymihályt, népét, s egyházközségét körülveszem. 1952 december 31-én elbúcsúztam gyülekezetemtől, s mikor 1953 január 1-én, 46 évi szolgálat után, mint nyugalmazott széttekintettem, úgy éreztem magam, mint akire szükség már nincs!